Zelenka Tibor emlékére

Kedves gyászoló család!

Az utolsó búcsú szavaival szeretnék most mindannyiunk, volt kollégái, barátai, pályatársai nevében utolsó istenhozzádot mondani dr. Zelenka Tiborért, aki 88 éves korában, nyolc nehéz év után távozott közülünk ebből a világból. Istenhozzád az ércbányászat főgeológusának, a KFH szaktanácsadójának, a Miskolci Egyetem címzetes egyetemi docensének, az Istenben hívő, és fáradhatatlan szorgalommal dolgozó, becsületes embernek. Hozzá, kedves feleségéhez Judithoz, gyerekeihez, közös barátainkhoz több mint ötven éves kapcsolat fűz. Sokunk szakmai életének első lépéseit Tibor igazgatta. Csapatépítő ember volt, s a csapatban egyenrangú vitapartnerek, ahol a legtöbbször az ő országnyi tapasztalata, széles ismeretei, és határtalan munkabírása emelte a többiek fölé. Soha nem éreztette velünk komoly szakmai fölényét, de minden nap példát mutatott, oktatott, tanított nemcsak a tanteremben, hanem minden közös terepi munkánkon. A társaság, akiknek még élő tagjai ma szinte teljes létszámban eljöttek a búcsúra észrevétlenül, súrlódásmentesen vehette át tőle azt a tudást, amit sehol tankönyvben le nem írnak, és sehol katedráról nem mondanak el. A vele együtt Recsken kezdő csapat a keze alatt vált szabad szellemű, tapasztalt, kételkedő, adatokat tisztelő és vizsgáló szakemberekké. Aztán folytattuk szanaszét, a határokon belül Telkibányán, Füzérradványban, Pálházán, és kívül, Mongóliában, Kubában, vagy másutt, együtt dolgozva, kutatva. Becsületessége olyan volt, mint az egykori svéd acél, pengeéles, csorbítatlan, évtizedek alatt is kopás nélküli. Ennek minden hátrányát zokszó nélkül viselte, valószínűleg nem is volt képes másként élni. A több mint ötven év alatt nem emlékszem, hogy szakmai véleményét bármilyen politikai fuvallatra megváltoztatta, akár csak meghajlította volna. Arra sem, hogy emberi megítélését, kapcsolatait pénz, pártállás vagy egyéb hasonló befolyásolta volna.

Utolsó aktív éveinek rendszeres tanúi voltak miskolci kollégái és hallgatói. Ő volt az, aki gazdag élettapasztalatát ingyen és bérmentve, árkon-bokron át utazva hozta minden héten Miskolcra, és hallgatók sokaságának adta át a nyersanyag kutatás igen értékes, csak munka során megszerezhető ismereteit.

Szakmai tudásán túl talán csak az Istenhez fűződő mély, napi, és a lényegen, nem a formákon alapuló kapcsolata volt erősebb. Ebből táplálkozott az a kifogyhatatlan, szeretetben tükröződő energia, amellyel többek között hozzánk, távol lakó és régen látott barátaihoz kapcsolódott. Úgy gondolom, hogy most előre küldtük Tibort, a legjobb szálláscsinálót, és az égeikkel legszorosabb köteléket ápolót, mutassa majd nekünk is az utat tovább, immár a fénykapun túli és földhözragadt dimenziókkal már nem béklyózott világban.

Tibor, Isten nyugosztaljon, ehhez adjanak neked az égiek utolsó Jó szerencsét!

Földessy János