Ásvány- és kőzetgyűjtemény
Az ásvány- és kőzetgyűjtemény egyidős a Miskolci Egyetem jogelődjének, a selmecbányai Bányászati Akadémia első tanszékének, az Ásványtan-Kémia-Kohászat Tanszék 1763-as alapításával. Ennek megfelelően történeti értéke felbecsülhetetlen. A selmeci periódusban Wehrle Alajos, Pettkó János és Winkler Benő professzorok bővítették legnagyobb mértékben a kollekciót. A 19. század végéről van tudomásunk komoly, a rendszertani anyag gazdagítása céljából vásárolt ásvány- és kőzetpéldányokról. A legnagyobb mennyiséget a világhírű Krantz-féle cégtől szerezték be. Sajnos a Selmecbányáról Sopronba (1918) és a Sopronból Miskolcra (1959) történt két nagy költözködés erősen megviselte az anyagot. Amíg a XIX. század végi leltárkönyvek több mint 5000 ásványt dokumentáltak, ma csak az utóbbi két évtized jelentős gyarapodásának köszönhetően rendelkezünk 7700 tételnyi, elsősorban didaktikai jelentőségű példánnyal. A kollekció bővüléséhez az oktatók terepbejárásai, külföldi tanulmányútjai, illetve az ásványbörzéken történt vásárlások egyaránt hozzájárultak. Jelenleg az ásványfajok száma meghaladja az 1000-et és több mint 100 országot reprezentálnak. Ennél fogva a kollekció nemcsak oktatási szempontból, de tudományos és összehasonlító anyagként is nagy jelentőségű. A legnagyobb gyarapodás 2016-ban történt, amikor Dudás Örs geokémikus (Tucson, USA) az édesapja, Dudás László geológus gyűjteményéből kb. 2500 példányt ajándékozott az intézet részére. A teljes kollekció számítógépes nyilvántartásban van. A kőzetrendszertani gyűjteménynek még nincs pontos nyilvántartása, a példányok számát 1500-2000 példányra becsülhetjük. Az ásványgyűjteményből rendszertani és terminológiai, a kőzetgyűjteményből rendszertani, kőzetszöveti és egy díszítőköveket bemutató kiállítással rendelkezünk. Készült még kiállítás környezeti ásványtani témában, illetve egy válogatás Kun Béla (Gyöngyös) és Dudás László (Tucson, USA) adományozott anyagaiból is.
Teleptani gyűjtemény
A teleptani gyűjtemény legrégibb darabjai az egyetem jogelődjének, a selmecbányai Bányászati Akadémiának a gyűjteményéből származnak. Az akadémia már az alapítás (1763) óta komoly ércteleptani gyűjteménnyel rendelkezett döntően a felvidéki és erdélyi bányahelyeket reprezentáló, oktatási célokat szolgáló példányok révén. Hiszen az ércekből gazdaságosan kinyerhető fémek, illetve az azokat felépítő ásványok ismerete az oktatás fontos részét képezte, mind a bányászok, mind a kohászok részére. A történelmi változások miatti költözések során ezeknek a mintáknak egy része megsemmisült, ugyanakkor a gyűjtemény a későbbiek során jelentősen bővült. Különösen Anton Ruprecht, Alois Wehrle (selmeci periódus), Vitális István, Vendel Miklós (soproni periódus), később Földvári Aladár (miskolci periódus) szerepét érdemes kiemelni a gyűjtemény gyarapodásában. Az utóbbi években Dudás Örs (Tucson, USA) adománya révén történt jelentős, több száz példányos gyarapodás, ami azért is jelentős, mert a világ minden részéről (kiemelten az amerikai kontinensről) származó teleptani anyagot reprezentál. Jelenleg összességében kb. 2500 példány alkotja a kollekciót, törzsanyaga számítógépes nyilvántartásban van. A teleptani gyűjtemény érceket és nemérces ásványi nyersanyagokat reprezentál és elsősorban oktatási célokat szolgál. A minták rendszerezése és raktárban tárolása genetikai alapon történik. Az intézeti előtérben látható egy kiállítás a teleptani gyűjteményből, mely XIX. századi, döntően verespataki, tégla alakúra faragott érces anyagokat mutat be. Ezeket Cseh Lajos geológus készítette még Selmecbányán.
Őslénygyűjtemény
Őslénytant (paleontológiát) 1841-től tanítottak a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián, az oktatást szolgáló gyűjteményt ekkor kezdték el kialakítani. A gyűjtemény fejlesztésének eredményeként a XIX. század végére, becsléseink szerint több mint ezer példánnyal rendelkezhettek. A kollekció 1890 körül például 500 körüli, didaktikai szempontból értékes fosszíliával gazdagodott a Krantz-féle cégtől történt vásárlás révén. Dokumentumok maradtak fenn ebből a korból trilobiták és korallok nagyobb sorozatának vásárlásáról is. Eocén hallenyomatok érkeztek például Theodor Fuchs-tól, aki 1880-1904 között a bécsi Természettudományi Múzeum paleontológusa volt. A selmecbányai periódusból tudunk adományokról a Magyar Királyi Földtani Intézettől, a budapesti Tudományegyetemről (Hantken Miksa professzortól), a bécsi Földtani Intézettől és a müncheni Paleontológiai Múzeumtól is. Történelmi okokból 1918 végén Sopronba költöztették a gyűjteményt. A soproni periódusban Vitális István professzor gyűjtései jelentősen gazdagították a kollekciót. Becsléseink alapján több, mint 1000 tételnyi anyag származhat tőle, ezek döntően a hazai miocént és pliocént reprezentálják.
Sopronból 1959-ben költözött át a gyűjtemény Miskolcra. Ebben a periódusban főleg az oktatók terepi útjain gyűjtött példányokkal fejlődött tovább a kollekció. Közülük megemlíthető Kovács Lajos professzor mecseki ammonitesz anyaga (ezek döntő részben pár éve az ELTE-re kerültek), Földvári Aladár professzor anyagai és Némedi Varga Zoltán professzor mecseki ősmaradványai, utóbbiak közül kiemelhetők a mecseki dinoszauruszok lábnyomait őrző példányok. Mivel a gyűjteményről pontos leltárral még nem rendelkezünk, csak becsülhetjük, hogy kb. 4-5 ezer, - közöttük több száz történeti értékű – példány lehet a kollekcióban. Ebből a gazdag gyűjteményből 2024-ben készült állandó kiállítás egy külön teremben, melyben földtani koronként, illetve rendszertani csoportosításban láthatunk válogatott példányokat.
Magyarország földtana gyűjtemény
A Magyarország rétegtanát bemutató gyűjtemény több, mint háromezer kézipéldányból, illetve azonos lelőhelyről származó példánycsoportból áll. A korábbi gyűjtők hozzájárulásából mennyiségileg kiemelkedik Vitális István kainozoos anyaga a XX. század első feléből, valamint Némedi Varga Zoltán, Hámor Géza és további (nem minden esetben feljegyzett nevű) kutatók elsősorban mecseki, de más tájegységekre is kiterjedő gyűjteménye már az egyetem miskolci korszakában gyűlt össze. Az ide tartozó példányok katalogizálása, egyúttal a gyűjtemény kiegészítése a 2000-es évek elején zajlott. Szisztematikus gyűjtésre elsősorban Észak-Magyarországról (Aggtelek, Rudabánya, Szendrő: Less György, Bükk: Németh Norbert) került sor. Ezek egy válogatott, Magyarország valamennyi rétegtani egysége jellemző kőzettípusainak bemutatására törekvő részéből szintén a 2000-es évek elején kiállítás készült bemutatóvitrinekben a Földtan-Teleptani Intézeti Tanszék folyosóján, tájegységek szerint csoportosítva. A többit, hasonló elrendezésben egy külön teremben és a kiállítóvitrinek fiókjaiban tároljuk. Számos példány képviseli a Magyarország területén kívüli Kárpátokat is. A számítógépes nyilvántartásból tájegység, kőzetnév, formációnév és kor szerint is kereshetőek a példányok.
Könyvtár
A korábbi Ásványtani-Földtani Intézet könyvtára 2009-ben költözött jelenlegi helyére, ahol egyesíteni és tematikusan rendszerezni lehetett a korábban különböző helyeken tárolt állományt. Megtalálhatjuk itt mintegy 200 magyar és külföldi periodikus kiadvány különféle hosszúságú sorozatait, melyek közül némelyik (mint az 1870 óta megjelenő Földtani Közlöny) a XIX. századig nyúlik vissza; a szakkönyvek között szintén vannak több, mint száz évvel ezelőtti kiadványok. Bár főként földtani témájú tudományos műveket lehet itt találni, vannak egyéb (pl. bányászati, kémiai stb.) szakkönyvek, illetve ismeretterjesztő művek is az állományban. A kiadványok nyelvében a magyaron kívül a német, orosz és angol a leggyakoribb, de számos további európai nyelv is előfordul. Külön helyiségben őrizzük a térképeket és az intézetben, illetve az előd-tanszékeken készült diplomamunkákat és szakdolgozatokat. A könyvtári állomány főleg ajándékba kapott példányok, valamint elhunyt kollégák hagyatékának befogadása útján gyarapszik.