.jpg)
Az intézet gondozza a Műszaki Földtudományi alapszak Földtudományi szakirányát, mely alapképzésben nyújt geológus- és geofizikus-mérnöki szakismereteket. Ezek mellett gondozza a Földtudományi mérnöki mesterszakot, döntően a geológusmérnöki modult, mely egyedüli képzési lehetőségként kínálkozik az országban. Emellett alaptárgyi képzést nyújt Ásvány- és kőzettani alapismeretek, Geológia tárgyakból mindhárom alapszak részére; Magyarország földtana, Környezetföldtan tárgyakból évfolyamszinten egyes alapszakoknak. Az intézet tanszékei által oktatott főbb területek: ásványtani, földtani alaptárgyak oktatása a kar különböző alap- és mesterszakjain; kőzettani, földtani szaktárgyak a földtani szakok, szakirányok (geológus, geofizikus, hidrogeológus) részére; érces, nemérces nyersanyagok, kőszén teleptana és kutatása; kőolajföldtan, szénhidrogénkutatás; környezetföldtan és ásványvagyon gazdálkodás. Új irányként jelentkezett az 1990-es évektől a környezetföldtan, majd az utóbbi évtizedben a környezeti ásványtan, környezetgeokémia, valamint a bányászati hulladékok geokémiája.
A Miskolci Egyetem mai Alkalmazott Ásványtani (korábban Ásvány- és Kőzettani) Tanszéke a selmecbányai Bányászati Akadémia elsőként, 1763-ban alapított Ásványtan-Kémia-Kohászat (akkori nevén: Mineralogie-Chemie-Metallurgie) Tanszékének egyik utóda. Az ásványtani és földtani tudományok felsőfokú oktatása a Habsburg Birodalomban (és egyúttal a világon is) ennek a tanszéknek a keretén belül indult meg. Az egykori Ásványtan-Kémia-Kohászat Tanszék tanárai között kezdetben olyan neves tudósokat találunk, mint a németalföldi származású, de Bécsben élt Nicolaus Joseph Jacquin (1763–69 között) és az itáliai származású Giovanni Antonio Scopoli (1769–79 között). Scopoli itteni tevékenységének egyik jelentős munkája a “Crystallographia Hungarica” című kitűnően illusztrált műve. Az utána következő periódus neves professzorai, mint Anton Ruprecht (1779–92) és Alois Wehrle (1820-35) elsősorban az ásványelemzések terén vívtak ki komoly nemzetközi tekintélyt. Wehrle professzor tiszteletére neveztek el egy ultrabázisos kőzetet wehrlitnek.
Az 1841-es átszervezés során jött létre az Ásványtan-Geológia-Paleontológia, valamint a Kémiai-Kohászati Tanszék. 1843-tól Pettkó János professzor lett az Ásványtan-Geológia-Paleontológia Tanszék vezetője. Pettkó tanárként és kutatóként is kiváló volt, hallgatói közül számos, a XIX. században jelentős karriert befutó szakember került ki (például Szabó József és Hantken Miksa). Pettkó professzort Winkler Benő (1871-99), majd Böckh Hugó követte (1899-1914) a tanszék vezetésében. Böckh tudományos munkássága kezdetben az ásvány-kőzettani, földtani és őslénytani területekre egyaránt kiterjedt, később azonban egyre inkább a szénhidrogén-kutatás felé irányult. 1914-es távozása után szakterületén világhírnévre tett szert, nevéhez fűződik az iraki és iráni olajmezők feltárása. Ezután Vitális István volt a tanszék élén (1914-23). Közben az akadémia 1918 végén, - a Felvidék magyar fennhatóságának megszűnésével - Selmecbányáról Sopronba költözött át. Sopronban az átszervezés során létrejött Ásvány- és Földtani Tanszéket Vendel (Vendl) Miklós vezette 1923-1941 között. Vendel írta az első magyar nyelvű kőzettani metodikai könyvet: Kőzet-, szén- és ércmeghatározó módszerek címmel. 1941-ben az Ásvány- és Földtani Tanszék irányítását Szádeczky-Kardoss Elemérre bízták (1941-1950). Szádeczky-Kardoss professzor itt kezdte el a később nemzetközi hírnévre szert tevő szénkőzettani és geokémiai kutatásait.
1950-ben kezdődött az egyetem egy részének Sopronból Miskolcra költöztetése. Egy hosszú periódusban, 1950-től 1983-ig Pojják Tibor vezette a tanszéket. Irányítása alatt a jelentősen megemelkedett hallgatói létszámnak megfelelően 16 különböző egyetemi jegyzetet írt ásvány- és kőzettani tárgykörökben. Megemlíthető ebből a korszakból Wallacher László, akinek nevéhez egy magmás és metamorf kőzeteket bemutató kétkötetes jegyzet fűződik, mely a legrészletesebb magyar nyelvű összefoglalása ma is ennek a témának. Egy rövid periódusra, 1966-68 között Földvári Aladárt, kora neves szakemberét bízták meg a tanszék vezetésével. Az utóbbi évtizedekben 1983-87 között Somfai Attila, 1987-2001 között Egerer Frigyes, 2001-2004 között Gyulai Ákos, 2004-2018 között Szakáll Sándor, 2018-2024 között Zajzon Norbert, míg 2024-től Kristály Ferenc lett a tanszék vezetője.
A tanszék a kor kihívásainak megfelelően mind az oktatott tárgyakat, mind a kutatási hátteret nyújtó laboratóriumokat tekintve jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi két évtizedben. A tárgyak és a kutatási témák között megjelent a környezeti ásványtan és az ipari ásványtan. A klasszikus optikai és üledékföldtani laboratóriumok mellett létrehoztunk egy elektron mikroszondás laboratóriumot, illetve új műszerekkel gazdagodott a röntgendiffrakciós, az atomabszorpciós és a termikus laboratórium. Ez a műszeres háttér lehetővé teszi számunkra, hogy a klasszikus ásvány-kőzettani területek mellett, az utóbbi évtizedek nemzetközi szempontból kiemelt érdeklődésre számot tartó témáival is behatóan foglalkozhassunk. Így mód nyílt a környezettudománnyal, anyagtudománnyal vagy akár régészettel határos tudományterületek anyagvizsgálatának művelésére. A tanszék laboratóriumai elsősorban az egyetem Műszaki Földtudományi Karának oktatási és kutatási feladatait elégítik ki, de természetesen nyitottak vagyunk minden kutatási együttműködésre, a szűkebb és tágabb régióban egyaránt.
A Miskolci Egyetem mai Földtan-Teleptani Tanszéke a selmecbányai Bányászati Akadémia elsőként, 1763-ban alapított Ásványtan-Kémia-Kohászat Tanszékének egyik utóda. A földtani ismereteket éveken át részben ezen a tanszéken, részben a Bányaműveléstani Tanszéken oktatták. Az 1841-es átszervezés során önállósult az Ásványtan-Geológia-Paleontológia Tanszék, melynek vezetője 1843-tól Pettkó János lett, aki tanárként és kutatóként is kiváló volt. Ezen a tanszéken már nagyobb óraszámban oktattak földtant és teleptant. Pettkó Jánost Winkler Benő (1871-99) követte, utána pedig Böckh Hugó (1899-1914) került a tanszék élére. Böckh selmeci tanársága alatt írta meg kétkötetes Geológia című könyvét, mely a maga korában az egyik legkorszerűbb összefoglalás volt. Távozása után nevéhez fűződik az iraki és iráni olajmezők feltárása, amivel világhírnévre tett szert. Ez alatt Vitális István került a tanszék élére (1914–1941). A tanszéket Selmecbányáról Sopronban költözése után nem sokkal, 1923-ban kettéválasztották Ásvány- és Földtani Tanszékre (a mai Alkalmazott Ásványtani, korábban Ásvány- és Kőzettani Tanszék elődjére), melyet Vendel Miklós vezetett és Földtan-Telepismerettani Tanszékre (a mai Földtan-Teleptani Tanszék elődjére), melyet Vitális István vezetett. Vitális nevéhez fűződik a két világháború között Magyarországon felkutatott, mintegy egymilliárd tonnára tehető szénkészlet 20%-nak megtalálása. 1941-től Vendel Miklós vette át a némiképp megváltozott nevű Földtan-Teleptani Tanszék vezetését. Az 1959-ben teljesen Miskolcra költözött tanszék élére, - mivel Vendel professzor nem jött át Miskolcra - megbízott tanszékvezetőként először Pojják Tibor került (1959–1962), majd őt Benkő Ferenc követte (1962–1968). Ezután, 1971-ben bekövetkezett haláláig, a tanszék vezetését Földvári Aladár látta el. Kutatásai során elsősorban az oligocén-miocén slír formációk sokoldalú vizsgálatával foglalkozott. Halála után a Bányaműveléstani Tanszék professzora, Richter Richárd (1971–1978) vette át a tanszék vezetését. Ekkor erősödött meg a tanszéken a hidrogeológiai-mérnökgeológiai irányvonal, elsősorban Juhász József személyéhez kötődően. 1978–1981 között Némedi Varga Zoltán vezette a Földtan-Teleptani Tanszéket, aki a hazai kőszénföldtani kutatás egyik legismertebb szakembere. Őt váltotta fel Somfai Attila (1981–2001), aki a kőolajföldtani kutatás gyakorlati és elméleti kérdéseiben szerzett érdemeket. 1988-ban vált ki a tanszékből a Hidrogeológia-Mérnökgeológia Tanszék, és ekkor költözött a Földtan-Teleptani Tanszék a jelenlegi helyére.
2001-től Földessy János vette át a tanszék irányítását, majd 2007-től ő lett az Ásvány- és Kőzettani, valamint a Földtan-Teleptani Tanszékek összevonásával alapított Ásványtani-Földtani Intézet vezetője is. Ezen időszakban tértünk át a bolognai típusú oktatási rendszerre, míg a kutatásokban a szilárd ásványi nyersanyagok (elsősorban ércek) kutatása kapta a fő hangsúlyt. A Földtan-Teleptani Tanszéket 2009-2018 között Less György vezette, aki Észak-Magyarország földtani térképezésében és a paleogén rétegtanban szerzett érdemeket. 2018-2022 között Németh Norbert vezette a tanszéket, akinek fő kutatási témái a szerkezetföldtan és a Bükk hegység földtana. 2022-től Zajzon Norbert lett a tanszék vezetője.
A tanszék oktatásában a műszaki földtudományi alap- és mesterszak szakmai tárgyainak oktatásán van a fő hangsúly, amit – az egyetem helyzetének és a tanszék fent említett kutatási irányainak köszönhetően – a terepen is be tudunk mutatni, illetve gyakoroltatni. Részben ipari hátterű, részben alapkutatásainkat a doktoranduszképzésben és a tehetségfejlesztésben is kamatoztatjuk. A szakmai közéletben való részvétel mellett az egyetemen kívül minden korosztállyal élő kapcsolatot tartunk, elsősorban a hallgatói utánpótlás biztosítása céljából.