TÖRTÉNET

A Geofizikai Tanszéket a selmecbányai Bányászati Akadémia jogutód intézményében, Sopronban a Földmérőmérnöki Karon alapították meg 1951. szeptember 1-én. Az első tanszékvezető dr. Kántás Károly professzor, akadémikus (1951-1956) volt, aki 1937 tavaszától volt a MAORT vezető geofizikusa és a Bányamérnöki Kar 1947-ben az alkalmazott geofizika tárgyköréből magántanárrá habilitálta. A geofizika azonban mint féléves kötelező tantárgy bányászati kutató mérések címén már 1932-től szerepel a Bányamérnöki Kar tantervében dr. Tárczy Hornoch Antal professzor kezdeményezésére. 1950-től a bányakutatómérnöki szak hallgatói két félévben - félévenként 4+4 órában - kaptak geofizikai oktatást. Az 1951/52 tanévtől megkezdődött geofizikusmérnök képzés, melynek fontosabb szaktárgyai az 5. félévben Ásvány- és kőzettan, Bevezetés az őslénytanba, Hidrológia, Alkalmazott geofizika, a 6. félévben Matematika V., Elméleti fizika I., Geokémia, Robbantástechnika, Geofizikai mechanika és Alkalmazott geofizika voltak. A 7. és 8. félévben szerepelt az Elméleti fizika II., Teleptan, Szerkezeti földtan, Magyarország földtana, Mélyfúrás és kutatás, Országos geofizikai mérések és az Alkalmazott geofizika c. tárgy. Az első geofizikusmérnök okleveleket 1953-ban adták ki, amit az akkori 8 szemeszteres tanulmányi idő és a földmérőmérnöki szakos hallgatók egy részének átirányítása tett lehetővé. Kántás Károly sokoldalú kutatói tevékenységéből kiemelkedik a hő- és nyomásálló perforátorok kifejlesztése (mely módszer kidolgozásáért Kossuth díj ezüst fokozatát kapta meg 1952-ben) és a tellurikus módszer területén elért elméleti és gyakorlati eredményei, ez utóbbi témakörben kifejtett munkásságának köszönhetően 1954-ben az MTA levelező tagjává választották. Tárczy Hornoch Antal és Vendel Miklós akadémikusok mellett Kántás Károly nevéhez fűződik a Geodéziai és Geofizikai Munkaközösség létrehozása, majd megalapította az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriumát. Ez jelentős lépés volt a Geofizikai Tanszék kutatómunkája szempontjából is. A Tanszék és a Laboratórium közös kutatómunkával, műszerfejlesztéssel, nagyobb volumenű kísérleti méréssel bizonyította a tellurikus módszer alkalmazhatóságát a földtani kutatásban. 1956 szeptemberében indult meg a Kínai-Magyar Geofizikai Expedíció több évig tartó munkája, melyben 50 geofizikus vett részt és amelyben a Tanszék tagjai is részt vettek.

A Bányamérnöki Kar Miskolcra költözésével 1959-ben került a Geofizikai Tanszék a mai helyére. 1956 és 1983 között Csókás János professzor volt tanszékvezetője, aki 1941-ben a MAORT-nál kezdte geofizikusi pályáját Eötvös inga és graviméteres mérésekkel, azok feldolgozásával és értelmezésével. Csókás professzor volt a Geofizikai Tanszék egyik alapító oktatója, akinek meghatározó szerepe volt a geofizikusmérnök képzés megszervezésében, a tananyag összeállításában és fejlesztésében, valamint jegyzetekkel való ellátásában (több mint 10 jegyzet született) és a tanszéki kutatómunka témakörének kiszélesítésében. Az alkalmazott geofizika nemzetközi és hazai fejlődése nyomon követhető a geofizikusmérnök képzésben. Ebben az időszakban az oktatásban a két legjelentősebb változás 1963-ban (ekkor a geofizikusmérnöki ágazat a bányageológiai szakhoz tartozott) és 1974-ben (a geofizikai ágazat a műszaki földtudományi szaknak lett része) történt. A 70-es évek közepére alakult ki a maihoz tantárgyaiban hasonló tantervi struktúra, melyet alaptárgyakra és műszaki alapozó szaktárgyakra épülő alábbi szaktárgyakat jelent. Ezek a szaktárgyak a Geofizika, Geofizikai adatfeldolgozás (2 félév), Geofizikai praktikum (2 félév), A Föld fizikája, Geofizikai értelmezés, Magyarország geofizikája, Geofizikai kutatások gazdaságtana. Csókás professzor és a Tanszék munkatársainak kutató tevékenysége rendkívül sokoldalú volt. A legfontosabb kutatási eredmények a radiológia, geotermika, robbantások szeizmikus hatásának vizsgálata, mélyfúrási geofizika (mágneses remanencia és szuszceptibilitás szelvényezés, szivárgási tényező meghatározás), elektromágneses módszer- és műszerfejlesztés, bánya-, mérnök- és archeogeofizika tématerületeken születtek. Erre az időszakra estik a magyarországi bányageofizikai kutatási hálózat létrehozása, amelyben a Tanszék jelentős részt vállalt új bányageofizikai módszerek és műszerek kifejlesztésével. A kutatási eredmények alapján széles körű szakmai kapcsolat alakult ki a szilárd ásványkincs és fluidum kutatás, valamint bányászat hazai intézményeivel. A bochumi Ruhr Egyetem Geofizikai Tanszékével 1981-ben több mint két évtizedes kutatási együttműködés indult meg, amely jelentős tudományos eredményeket hozott.

1983-tól 1991-ig a Geofizikai Tanszék Takács Ernő professzor vezetésével folytatta munkáját, aki a soproni tanszékalapítástól kezdve a Tanszék oktatója. Jelentős szerepe volt több elektromágneses (EM) eljárás kifejlesztésében és bevezetésében. Ezek az EM módszerek: a tellurika, magnetotellurika (MT), mesterséges áramterű frekvenciaszondázás, villamos távvezetékek EM terének mérése, EM zajmérés, RadioMT, mélyfúrások béléscsövét adó antennaként használó eljárások. Takács professzor személyéhez fűződik a Kínai Népköztársaságban folytatott tellurikus (1956-1959), hazai regionális tellurikus és magnetotellurikus (1960-1970) kutatások végzése és irányítása, a dunántúli vezetőképesség anomália indikálása (1966) és ennek fizikai magyarázata (1968). Irányításával többdimenziós szerkezetek EM terének vizsgálatára alkalmas szoftverek fejlesztésére került sor. Az ő tanszékvezetése idején indult el az Európai Közösség által támogatott azon TEMPUS pályázat, mely lehetővé tette az 1992-ben beinduló környezetmérnöki szakon a környezetgeofizikus-mérnöki szakirány geofizikai vonatkozású tantervének nemzetközi együttműködés keretében megvalósuló kidolgozását.

A Geofizikai Tanszék jeletős geostatisztikai kutatás is megvalósult Steiner Ferenc professzor vezetésével, aki egyben a geotermikus, radiológiai továbbá gravitációs és mágneses módszerekhez kapcsolódó kutatásokat is végzett. Az ő tanszékvezetési időszakára (1991-1997) esik a Bányamérnöki Karon a földtudományokhoz kapcsolódó környezetmérnöki oktatás keretében a környezetgeofizikus-szakirány (1994), továbbá a Gépészmérnöki Karon a Műszaki informatikai szakon a geoinformatikai tervező blokk bevezetése (1994). Ugyanezen évben akkreditálták az "Alkalmazott földtani és geofizikai kutatások" c. doktori képzés programját, amely alapján megindult a doktorképzés a Geofizikai Tanszéken a PhD fokozat megszerzésére.

A posztgraduális oktatásban a Mikovinyi Sámuel Földtudományi Doktori Iskola keretében az "Alkalmazott geofizikai kutatások" tématerületen fogad nappali, levelező és egyéni képzésben PhD hallgatókat. A doktori programunkban sikeresen védték meg PhD téziseiket az első külföldi és hazai doktoranduszok. A tanszéki kutatási területek szélesedésével tovább bővült a PhD képzés keretében ajánlott kutatási témák száma.

A tanszék oktatásának története

Sopronban az 1949-től egyre jelentősebb szerephez jutó geofizika oktatás eredményeként eleinte bányakutatómérnök, majd 1953-tól geofizikusmérnök diplomát kaptak az e szakterületen végzett hallgatók. A Miskolcra költözést követően számos átszervezést, oktatási reformot élt meg a geofizikusmérnök képzés, a kiadott diplomák elnevezése is többször módosult. A képzés alapvető irányultsága és felfogása azonban nem változott, miközben folyamatosan korszerűsödött. Alapvető változást a kétciklusú képzés bevezetése hozott 2006-ban.

A geofizika oktatása jelenleg alapfokon Műszaki Földtudományi Alapszak (BSc) keretében, mesterfokon a geofizikusmérnök képzés a Földtudományi Mérnöki Mesterszak (MSc) Geofizikusmérnöki szakirányán folyik. Egy TEMPUS projekt keretében kidolgozott programra alapozva 1992-tól a Környezetmérnöki Szak keretei között környezetgeofizikus szakirányon mérnökképzést gondozott a tanszék, amely 2006-ban sajnos megszűnt. A geoinformatikus szakirányon 1994-ben kezdődött képzés a Gépészmérnöki Karral közösen, amely a Földtudományi Mérnöki Mesterszakon (MSc) 2009-ben akkreditált Geoinformatikus mérnöki szakirányon folytatódik.

A szűkebben vett geofizikus képzéseken túlmenően a Geofizikai Tanszék a Kar valamennyi alap és mesterszakán oktat geofizikai témájú tárgyakat. Tanulmányaik során hallgatóink rendszeresen vesznek részt külföldi részképzésen, gyakorlatokon, esetenként diplomamunkájukat is külföldön készítik el az IAESTE, ERASMUS, LEONARDO csereprogramok keretében. Külföldi partnerintézmények oktatói is rendszeresen látogatnak a tanszékre előadásokat, kurzusokat tartani. A Környezetgeofizika, Bányageofizikai szakterületek angol nyelven való oktatásával részt vállal a tanszék az Erasmus Mundus European Geotechnical and Environmetal Course nemzetközi mesterképzésben öt európai egyetemmel együttműködésben a világ valamennyi tájáról érkező hallgatók számára.

A tanszék kiemelt figyelmet fordít a tehetséges hallgatói képzésére. A tudományos igényű kutatómunkát végző hallgatók állandó résztvevői a különböző szintű TDK konferenciáknak és az Ifjúsági Ankétnak, ahol rendszeresen különböző díjazásban részesülnek. Végzésüket követően PhD hallgatókként folytatják munkájukat a tanszéken. Az iskolarendszerű doktori képzés „Mikoviny Sámuel” Földtudományi Doktori Iskola keretében folyik. A doktori iskola hallgatói eredményeiket neves nemzetközi geofizikai konferenciákon mutatják be.

A Tanszék gondozásában 1951-től mintegy 470 diplomát, és 1962-től közel 60 egyetemi doktori/PhD oklevelet adott ki a Miskolci Egyetem és annak jogelődje. Tanszéki kezdeményezésre 6 dr. habil és 3 doctor honoris causa cím adományozása történt Egyetemünkön.

A tanszék kutatásának, ipari kapcsolatainak kezdete: 

A Geofizikai Tanszék fő kutatási profilját az 1951-es alapítás óta a nyersanyagok felkutatásához és kitermeléséhez, valamint a környezetünk megóvásához kapcsolódó alap- és alkalmazott kutatások, módszer- és műszerfejlesztések fedik le. A tanszék jelentős szerepet játszott szénhidrogén-kutatást szolgáló tellurikus - később a magnetotellurikus - módszer hazai bevezetésében majd továbbfejlesztésben. Nemzetközi szinten is széles körben elismertek a szén- és bauxitbányászati földalatti geofizikai módszerek – különösen a telepszondázás - fejlesztése, műszerek tervezése és építése terén máig ható eredmények.

A tanszék alkalmazott kutatásait elsősorban minisztériumok, és hatóságok, kőolaj- vízkutató, valamint szén- és ércbányászati vállalatok, alapkutatásait az MTA, FKFP, OTKA támogatásával végezte és végzi esetenként nemzetközi konzorcium tagjaként. A Tanszéken folyó jelenlegi kutatások súlypontja a mérési adatokban rejlő földtani információk hatékony kinyerését szolgáló minősített inverziós és tomográfiai módszerek kutatása, fejlesztése. Ezen kutatások korábban az MTA-ME Inverziós és Tomográfiai Kutatócsoport, jelenleg MTA-ME Műszaki Földtudományi Kutatócsoport keretében is folynak.

A kutatási eredményeket nemzetközi és hazai konferenciákon ismertették, nemzetközi és hazai folyóiratokban tették közzé, közöttük több „SCI”-s kiadványban. A tanszéki közlések összes száma éves átlagban mintegy 6- 10. A tanszék legsikeresebb publikációit 50-60-an idézték a világ valamennyi részéről.

A tanszék valamennyi minősített munkatársa több hazai és nemzetközi tudományos és szakmai szervezet tagja, annak munkájában vezetőként, folyóirat szerkesztőként, „referee”-ként vesz részt. 

A tanszék nemezközi kapcsolatai

A Tanszék kezdetektől fogva intenzív nemzetközi kapcsolatokat ápolt. Nagy jelentőségű volt a Kínai-Magyar Kutatási Expedícióban való részvétel, amely keretében kőolajkutató tellurikus méréseket végzett Kínában 1956-1959 között. A tanszék munkatársai hosszú időn keresztül folytattak/folytatnak közös tudományos kutatásokat és hallgatói cseréket a Moszkvai Bányászati Egyetem, a Freibergi Bányászati Akadémia, római Universita della Studi "La Sapienza" és a Helsinki Műszaki Egyetem geofizikai tanszékeivel, intézeteivel. Külön kiemelendő a Bochumi Ruhr-Egyetem Geofizikai Intézetével folytatott több mint két évtizedes kutatási együttműködés a bánya- és környezetgeofizika, valamint az inverzió területén.

Az együttműködések sikereinek elismeréseként a fenti egyetemek geofizika tanárait V. Jamshikov, L. Dresen, M. Peltoniemi professzorokat a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktorrá fogadta.

Terepi gyakorlatok

Tanszékünk oktatási tevékenységében nagy súlyt kap a gyakorlati képzés, ennek érdekében különféle terepgyakorlatokat szervezünk. A tájékoztató szintű néhány órás gyakorlatokon (Hejőpark, Mályi, Nyékládháza) megismerkedhetnek a hallgatók a műszerekkel, a terepi munka folyamatával, valamint a több napos terepgyakorlatok (Aranyosvölgy, Sümeg, Csanyik-völgy, Telkibánya) során már kisebb földtani-, környezetgeofizikai feladatok is megoldásra kerülnek. A szakmaiságon kívül ezek az alkalmak a tanszéki oktatók, dolgozók és hallgatók kapcsolatát is építi.

Támogatóink

Hosszú ideig tanszékünk munkatársai voltak

Meghívott előadóink

Külföldi vendégprofesszorok